Egy kis történelem

Az Őrség történelme

Az Őrség, hazánk talán egyik legérdekesebb tája történelmi és néprajzi szempontból.

Története azzal kezdődik, hogy a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek. Innen ered a táj neve: Őrség. A nyugati határvidéken különös fontosságú volt a határőrizet az Árpádok korában. Abban az időben folyamatosan ismétlődő német betörések érték nyugati irányból az országot. A határvédelmet úgy szervezték meg, hogy a lakott központi területet széles biztonsági zóna övezte, amit gyepü előtti térségnek neveztek. Ezt, mesterségesen a folyók völgyének elmocsarasításával, a járható utak elzárásával hozták létre. A legkülső gyepűvonal Muraszombat (ma: Szlovénia) és Regede (ma:Radkersburg (Ausztria) között húzódott.

Az Őrség településhálózatának az alapja a szer. A szerek kialakulására többféle teória is létezik. Az egyik elképzelés szerint a rendkívül vizenyős völgyek nem adtak módot a letelepedéshez, ezért építkeztek a szárazabb dombtetőkre. A másik nézet szerint, mivel a jellegzetes hálózatos elrendeződés a védelmi rendszer alapjait képezte a hajdani őrök a messzi kilátást biztosító magaslati pontokon hozták létre szálláshelyeiket. Ez utóbbi theóriát erősítí: egy település több szerből áll; a Magyarország legnagyobb részén elterjedt utcás- szalagtelkes településszerkezettel ellentétben a házak szétszórtan helyezkednek el. Mindezen tulajdonságok lehetővé tették, hogy kicsi számú lakosság hatalmas terület ellenőrzését lássa el.

A szereket természetesen gyalogutak kötötték össze egymással. Jellemzően irtásföldeken építették a környezetből adódóan legkézenfekvőbb építőanyagból a fából, majd az erdők megritkulásával párhuzamosan elsősorban téglából házaikat. Az Őrségi házakra jellemző az U alakú épületegyüttes, vagy kerített házak, melyet az állattartás kiemelt szerepe hívott életre. Ezen épületek segítségével védték haszonállataikat a vadon élő ragadozókkal szemben. Az U alakú épület egyik szárnyát emberi hajlékul használták (szoba, konyha, kamra), a konyha elé jellegzetes háromszöges homlokzatú tornácot, az úgynevezett „kódisállás” emeltek. A másik két szárnyában a pajtát, az istállókat, a disznóólat helyezték el. A negyedik szárnyat magas kerítés és erős kapu alkotta. A szántóföldek a házak közvetlen környékén helyezkedtek el. Az Őrségi parasztemberek földet műveltek, illetve állatot tenyésztettek. A tájra jellemző az agyagos, vizet át nem eresztő talaj. A mostoha talajadottságok szegényes hozamú gabonatermesztést tettek csak lehetővé, viszont kedveztek a hajdinának. A szántóföldek esővíz levezetését az úgynevezett bakhátas szántás segítségével oldották meg. A termés növelésére részben újabb területeket vontak be, melyet égetéses irtásgazdálkodás formájában vittek véghez. A kiterjedt állattartás miatt a szántóföldek intenzív természetes tápanyagutánpótlása is megoldott volt.

Az Őrségi falvak között kirándulva figyelhetünk fel a haranglábakra. A kisebb szerek nem tudtak saját templomot építeni, ezért Isten harangszóval történő dicsőítése a haranglábakkal történt. Az Őrség lakosságának döntő hányada református.